Miért kell a gyereknek messzire menni?
Kezdhetném igen messziről kanyarintva a történetet, de nem teszem. Egyetlen epizódot írok csak meg, szerintem mindenki érteni fogja. 1987 őszén indultam neki Amerikának, ezen belül is Boston mellett egy kisváros volt az utam célja.
50 dollár volt a zsebemben, több nem is lehetett az akkor szabályok, törvények szerint. Volt biztos szállásom, biztos étkezésem, de egy hónap alatt elment a pénz bélyegre, szappanra, apróságokra… És még hátra volt 11 hosszú hónap.
Egyik vasárnap a „Szegény asszony két fillérje” volt az Evangélium. Így szól:
„Aztán föltekintett, és figyelte, hogyan dobják a gazdagok az alamizsnájukat a templom perselyébe. Észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki a többiek közül. A többiek ugyanis abból adtak alamizsnát Istennek, amiben bővelkedtek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.” (LK. 21:1-4)
Mise végén az utolsó dolláromat dobtam a perselybe.
Ott álltam egyedül a nagy Amerikában egymagam, pénz nélkül. Ha otthon vagyok, biztosan elmegyek édesanyához, és kérek tőle. Vagy eleve nem is kerülök ilyen szélsőséges helyzetbe…
Akkoriban nem volt Facebook, nem volt email, nem volt Paypal. Posta, sőt légiposta volt, és 10 nap alatt ért haza egy levelem. Ott nekem kellett döntést hoznom, nem volt mögöttem pártfogó, ajánló, döntéshozó, segítő, senki…
Mise után becsöngettem a plébániára, és mondtam, hogy elfogyott a pénzem, munkát keresek. Egy kedves atya azt mondta, pont keresnek valakit, aki átveszi az ír lány munkáját.
A plébánián főztem, takarítottam. Odaköltözhettem, külön lakrészem volt, és heti 100 dollár fizetésem. A bevásárlás is az én dolgom volt. Mondták, a hipermarketben nyugodtan vegyek magamnak bármit, amire szükségem van.
Hát ez az utolsó 1 dollárom története. Egész életre szóló történet ez.
Persze mindenkinek más története van. De ezekért kell elmennünk messzire… olyan helyre, ahol nem működnek a megszokott, megtanult megoldások. Ahol nekünk kell ezeket felépítenünk.
Luca lányom Skóciában… egy teljes évig… Imádkozom, hogy neki is legyen története, amiért el kellett mennie.
Sárosdi Virág
Sárosdi Virág blogja: http://gyereketeto.blogspot.hu/
Kép innen
Korábbi, hasonló cikkeinkből:
Milyen lehet a végső elengedés?
Bretagne-tól Kamcsatkáig, avagy kapcsolataink próbája
Tweet