Őszi őszibaracklekvár – tartósítószer nélkül!
Itt az ideje, hogy végignézzünk kamránk polcain: elegendő lesz-e télre a lekvár?
Ha nem, ezek az utolsó hetek, amikor még bőven van mit befőzni.
Én az őszibarackot ajánlom, amiből családunk kedvenc lekvárja készül. Még kapható a piacokon.
Sietek leszögezni: nem szedem le a barack héját, szerintem így is tökéletes lesz a lekvár, de megértem, ha valaki sok energiát érez magában, és lehéjazza.
Viszont figyelek arra, hogy puha, érett gyümölcsöt vegyek, mert a lekvár akkor lesz ízletes. A barack színe mellékes, de ha valakinek fontos, hogy sárgásbarna lekvárja legyen, vegyen sárga húsút.
Előkészítem az üvegeket: mosogatószeres meleg vízben, üvegmosóval kimosom, kiöblítem, majd nem törlöm el, hanem konyharuhára leborítom. Fél-egy óra múlva szájukkal felfelé fordítom az üvegeket, hogy szellőzzenek és kiszáradjanak. Papírtörlővel lefedem valamennyit, hogy ne hullhasson bele semmi, de ne fülledjen be. Így várják meg a másnapot.
Az üvegmosást legalább három-négy órával a befőzés megkezdése előtt érdemes elvégezni, hogy legyen idejük kiszáradni. Csak a teljesen száraz, tiszta üvegbe öntött lekvártól várhatjuk el, hogy ne romoljon meg. A nedves üvegbe töltött szinte biztosan megpenészedik.
Elkészítés:
A többször váltott vízben megmosott őszibarackot apró szeletekre vágom, lecukrozom, és másnapig hűvös helyen, lefedve állni hagyom. Ha nincs megfelelő fedőm, műanyag fóliával fedem, hogy a muslicák ne férjenek hozzá.
1 kg gyümölcsre legfeljebb 20 dkg kristálycukrot számítok, mert nem szeretjük a túl édes lekvárokat.
Másnap a levet eresztett gyümölcsöt felteszem a tűzhelyre főni. Először nagyobb lángon, később visszaveszem a főzés intenzitását, hogy lassan főjön. Időnként megkeverem egy külön lekvárfőzésre tartott, hosszú fakanállal. Forrástól számítva kb. egy órán át főzöm. Ekkor a barack-szeletkék fele már szétfő, a másik fele darabos marad.
Egy-két üveget az edény közelébe, vágódeszkára helyezek. Merőkanállal üvegekbe töltöm a lekvárt.
A méretre vágott celofánlapot (nem befőzőfóliát!) egy tál vízbe mártom, hogy rugalmas legyen, de két konyharuha között leitatom róla a vizet, nehogy belecsöppenjen a lekvárba. Így helyezem az üveg szájára, és befőttes gumival rögzítem. Erre a celofánra szórok egy kis késhegynyi tartósítószert (én nátrium-benzoátot használok). Majd ráhelyezem az újabb réteg nedves celofánt, és két befőttes gumival rögzítem.
Tartósítószer tehát kizárólag a két celofánréteg közé kerül, így akadályozva a föntről bekerülő kórokozókat.
A lezárt, még forró üvegeket “száraz dunsztba” teszem egy-két napra. A “száraz dunszt” tulajdonképpen néhány pokróc és párna, amik alul-fölül körbefogják az üvegeket, hogy nagyon lassan hűljenek ki. Ez kell a tartósításhoz. Én közvetlenül a lekvárosüvegek alá és fölé rossz lepedőt vagy konyharuhát teszek, amiknek nem árt, ha hozzáragadnak és foltot ejtenek.
Ha a lekvárok már kihűltek, vagy alig langyosak, utolsó állomásukra kerülhetnek: a kamra polcaira.
Ugyanezt a lekvárt valószínűleg kopasz barackból, azaz nektarinból is el lehet készíteni, de én még nem próbáltam. Lassan olcsóbb lesz, mint az őszi. Ha valakinek van már erről tapasztalata, üzenjen!
Az alsó celofánréteg és a rászórt tartósítószer fölé kupakot is lehet tenni, akkor a lekvár még tél végén is folyósabb, és könnyebben szállítható. A celofános baracklekvár viszont a tél második felére “összeszottyad”, és kenhetővé válik.
Kölnei Lívia
Befőzős cikkeinkből:
Cukkinis-citromos lekvár
Kakukkfüves szirup – forte változat!
Tweet
Hozzászólások
Én évek óta teszek el nektarinbol is. Isteni zamatos, picit talán hasonlít a sárgabarackra. Azért van egy különleges zamata. Azt tényleg nem kell megpucolni. Én nem szoktam állni hagyni. A darabokra vágott barackot felteszem főzni, mostanában inkább frissen facsart citromlevet adok hozzá. Amikor úgy gondolom lassan jó, hozzá teszem a cukrot, még rotyog pár percet és szedem az üvegekbe. Tavaly csináltam agar-agarral is cukormentes változatban.