Talita

Még mindig Genfest!

A hétvégén zajlott Budapesten a Genfest, az egységért, az egyetemes testvériség megteremtéséért élő, tevékenykedő, imádkozó fiatalok találkozója. Az Evangélikus Fiatalok Oldalán jelent meg Györffy Lajos hangulatos beszámolója, amelyet nagy örömmel és köszönettel vesz át a Talita!

Még mindig Genfest. Egyszerűen megéri róla írni, sokat adott. 12.000 fiatal a világ minden tájáról, közös programok, egymás országainak és helyzetének megismerése képeken, ételeken át; zászlókkal való fényképezkedés, koncertek, teli Sportaréna, vonulás keresztül Budapesten. Mindezt az Egyesült Világért. A Szeretetben egyesült világért. A bonyhádi evangélikus ifivel vettünk részt a háromnapos alkalmon.

Let’s bridge! (“Építsünk hidakat! a szerk.) – köszöntöttük egymást csütörtök este a metróból kifelé a Városligetben mindenféle nyelven beszélő emberekkel. Már a nulladik napon sikerült megtölteni 3-4000 emberrel a Petőfi Csarnokot, ahol a Gen Rosso Együttes Streetlight című musicaljét hallgathattuk meg. Másnap, a hivatalos programon és helyszínen az Aréna előtt már 10.000-nél is több fiatal várta a közös megnyitót egységben, vidáman. Hatalmas köröket alakítottunk, ahol az aktuális, mindenki által ismert számokra táncoltunk, vonatoztunk, vagy a brazilok teremtettek fantasztikus légkört különféle dobjaikkal.

Eközben kicsit odébb a kelet-európai országok mutatkoztak be standok segítségével, ahol fehérorosz teát, litván és lengyel sütiket kóstolhattunk, tanulhattunk viccesen szlovákul, fényképezkedhettünk a bolgár néptáncosokkal. Jó volt látni, hogy az amúgy néha nem épp legjobb viszonyú országok egymás mellett beszélgetnek, egymás zászlóival fotózkodnak.

Este megkezdődött a megnyitó is, majd a koncertek. Bár az én zenei ízlésem nem szokott ezekhez a dalokhoz, mégis jólesett látni az őszinte lelkesedést, a világ minden tájáról érkező zenészeket és a tömeg hullámzását a megtelt sportarénában. A valódi programok és a hídépítés szombat délelőtt kezdődött. Megható történeteket, bizonyságtételeket hallhattunk szomorú sorsú országokból, nehéz tragédiák utáni talpra állásokról, fontos döntések meghozataláról; internetes videókapcsolatot létesítettünk Új Zélanddal, Indonéziával, Kanadával és más helyi “kis-Genfestekkel”.

Külön öröm volt, hogy nemcsak a helyszínen ülő 12.000 fiatal, hanem a DunaWorld TV nézői és az internetnek hála, az egész világ követhette az eseményeket, ki-ki a saját nyelvén, hiszen az Arénában is különböző frekvenciákon sugározták több nyelven is a fordításokat. Délután pedig együtt indultunk az Arénától a Városligeten keresztül a Szent István térhez, majd a Lánchídhoz, ahol az előre megbeszélt módon játszottuk el a flashmobot, adogattuk egymásnak aláírt sálainkat, és válthattunk pár szót bármelyik résztvevővel.

Engem legjobban a világ egységének megteremtése, mint fő cél fogott meg. Nyelvre, vallásra, bőrszínre való tekintet nélkül mindannyian megélhetjük egymásban a szeretetet, egymás teljes elfogadását, ha a sokszor hangoztatott fő mottó – “azt tedd másokkal, amit szeretnéd, hogy veled is tegyenek” – szerint élünk. Biztosan nem könnyű félretennünk előítéleteinket, különbözőségeinket és megértenünk a többi ember indítóokait, gondolkodását. De mivel Isten minket közösen teremtett embernek és azt szeretné, hogy egymással éljünk ebben a világban, nekünk, keresztényeknek – és más békéért kiálló embereknek – mindenképpen a feltétel nélküli szeretet (még ellenségeink felé is!) belülről fakadó érzésével kellene egymás felé lennünk. Nagyon nehéz néha. Mégis ehhez kérünk sok erőt egymástól és egymáson keresztül Istentől.

Győrffy Lajos

Forrás: Evangélikus Fiatalok Oldala

Kapcsolódó cikkeink:

Isten végtelenül szeret – Offenbächer Éva a Fokoláre Mozgalomról

A nagymarosi lelkierőmű 40 éves

A családról – Nagymaros 2011