Új hazát keresünk az oltások miatt – Marci története
Magyarországon az egészségügyi és hivatalos szervek alig beszélnek az oltások lehetséges mellékhatásairól. Ha egy gyereknél valamilyen allergiás reakció alakul ki, és a szülő ennek nyomán szeretné elkerülni a továbbiakban a problémás oltást, egy pillanat alatt a bürokrácia útvesztőiben találják magukat, ahonnan évek alatt sem tudnak kikeveredni. Egy végsőkig elkeseredett édesanya írása:
Három kisgyermek édesanyja vagyok. Nagyon boldog életünk lehetne, de nincs, mert itt élünk, és mert magyarságunkért hatalmas árat kérnek: gyermekeink egészségét. Mindhárom gyermekünknél komoly problémák léptek fel az oltásokat követően. A nyolcéves Marci történetét szeretném Önökkel megosztani.
Marci 2006. június19-én született császármetszéssel, a betöltött 39. hét után. 3650 g és 51 cm volt, Apgar 9/10. Már a kórházban kezdődtek vele a problémák. A császár utáni napon kaptam őt meg, ekkor már beoltották BCG-vel. Még nem szopott, de már folyamatosan rángatta a lábait, és állandóan sírt. Félórákat tudott csak aludni. Ez aztán otthon folytatódott, karon is folyton sírt. Sem éjjel, sem nappal nem volt képes félóránál–óránál többet aludni. A gyerekorvos tehetetlen volt. Teljesen kimerültünk, sokszor 48 óra alatt csak félórákat tudtam én is aludni miatta, volt olyan, hogy egyszerűen a férjem karjába raktam a fiamat azzal, hogy nem érdekel mi lesz, de kell 2-3 órát aludnom, különben elájulok. Ez a műsor ment közel egyéves koráig. Teljesen mindegy volt, hogy anyatejet szopizott vagy később hipoallergén tápszert kapott kiegészítésként, a végeredmény ugyanaz lett: sírás és lábrángatás. A teste többször is tele lett apró kiütésekkel. Az orvosok (gyerekorvos, bőrgyógyász) kezelési kísérletei nem használtak semmit.
Mint a rinocérosz bőre…
A 15 hónapos oltás után egy nappal az egész háta tele lett apró kiütésekkel és vörös foltokkal, sűrűn, mintha vastag rinocérosz bőre nőtt volna! Fenistil cseppeket szereztünk be, és egy hétig adagoltuk, mire a kiütések eltűntek. Hároméves korában pulmonológiára kaptunk beutalót, itt csak a poratka allergia igazolódott.
Majd jött a fordulópont, a hatéves korban megkapott Tetraxim (Di-Per-Te-IPV) védőoltás. Megkapta az oltást, majd elindultunk a gyógyszertár felé, ami a rendelőtől 200 méterre található. 50 métert tehettünk meg, amikor a fiam már sírva panaszkodott: „Anya, annyira viszket a hátam, hogy nem bírom ki”. Türelemre intettem, a gyógyszertárban néztem csak meg. Telis tele volt apró kiütésekkel és terjedő vörös foltokkal! Pont, mint csecsemőként! Azonnal telefon a rendelőbe, gyorsan menjünk vissza! Calcium-Suprastin injekciót kapott. A gyerekorvos láthatóan megijedt. Harminc percig vártunk az injekció után, akkorra látszott, megállt a vörös foltok terjedése. Megkérdeztem, akkor ugye nem kap többet ilyen oltást, és ugye kivizsgálják, mire allergiás? És ugye emlékszik, kicsiként is tele volt foltokkal, kiütésekkel? Csak akkor még nem azonnal az oltások után jelentkeztek, így nem kapcsoltuk össze a két dolgot. Nem tudtuk, de nem is gondoltuk, hogy az oltásnak egyáltalán lehet mellékhatása – miért nem szóltak? Az oltási behívón az szerepel, fontos, hogy tájékozottak legyünk, de csak egy kis lázat és kellemetlen közérzetet jeleznek mellékhatásként! Velünk pedig aláíratják, hogy a szükséges tájékoztatást megkaptuk?!
A gyerekorvos azt mondta: Ez az allergiás reakció nem számít! A gyereket tovább lehet oltani! Megkérdeztem, akkor ugye szól a Tisztiorvosi Szolgálatnak, és kivizsgálják? Azt mondta, ezt nem kell jelenteni és kivizsgálni sem! Arra hajlandó volt, hogy a fiam általuk vezetett naplójába „hát jó, legyen” sóhajtással bejegyezze az allergia tényét és az arra adott injekciót. Később kiderült, csak féltenyérnyi területet említett kiütésesnek, holott az egész háta fedve volt!
A Tisztiorvosi Szolgálat dolgozói még nem hallottak oltási allergiáról?
Elkezdtem nyomozni, rábukkantam a Tisztiorvosi Szolgálat központi számára Budapesten. Elmondtam, mi történt a fiammal. Ott álmélkodtak: nahát, még ilyet, hogy allergiás tünete lenne az oltás után?! Azóta megnéztem a Vacsats oldalukat, bizony nem ismeretlen az allergia és anafilaxia sem az ott szereplő esetfelsorolásokban! Ám nekünk azt állították, ők ilyesmiről még sosem hallottak!
Véletlenül találtam rá egy országos védőoltási szaktanácsadó orvos nevére. Felhívtam a doktornőt. Leordította a fejemet, hogyan merészelem őt felhívni, zavarni! Ekkor már sírva fakadtam, hiszen nem bántottam eddig sem senkit, mégis páriaként kezel mind a gyerekorvos, mind a védőnő attól a perctől, hogy Marcinak az oltás után allergiás reakciója lett. Legalább megadta az e-mail címét, így megírtam neki, hogy mi történt. Válaszában letolt, hogy miért nem tettünk korábban bejelentést, és elküldte az OKNE (Oltást Követő Nemkívánatos Események) bejelentő elérhetőségét. Erről sem beszélt korábban senki! A Tisztiorvosi Szolgálat a válaszlevelében leírta, a gyereket alaposan ki kell vizsgálni. Elvittem a választ a gyerekorvosnak is, aki a következőket mondta:
„Majd kórházi körülmények közt kellene legközelebb oltani, azért, hogy ha az oltástól akkor már anafilaxiás sokkja lenne, újra lehessen éleszteni, ha szükséges.” Ez volt a válasz! Egy későbbi levelében azt írta a Tisztiorvosi Szolgálat, semmi szükség a fiunk kivizsgálására.
Rendőrségi nyomozás – esélytelen az oltási diktatúrával szemben
A helyi Tisztiorvosi Szolgálattól e-mailben kaptunk tájékoztatást arról, hogy az Egészségügyi Törvény 58.§-a alapján csak akkor kaphat Marci mentességet, ha szakorvosi javaslatot mutatunk be, amelynek a beszerzése a mi feladatunk. Ez egyébként nonszensz, hiszen mi beutaló nélkül egyik gyereket sem tudjuk kivizsgáltatni, a gyerekorvos meg azt ír le és oda ad beutalót, amihez épp kedve van.
Marci fiunk allergiás reakciója, a meg nem adott szakorvosi javaslat, az el nem végzett kivizsgálásai, további oltáskötelezettség fenntartása okán rendőrségi feljelentést tettünk kiskorú veszélyeztetése és foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt. Mivel az oltás-téma Magyarországon kínosan elhallgatott dolog és gyermekeink élete árán is vannak kötelező oltások, a rendőrség végül, bűncselekmény hiányában megszüntette az ismeretlen tettes ellen tett feljelentésünket.
Szakorvosi javaslat a mentesség kulcsa?
Azt azért sikerült kideríteni, hogy a Tisztiorvosi Szolgálat azt várná, valamelyik gyerekorvos adjon számára mentességi igazolást, azaz írja le, a gyerek az oltás miatt lett kiütéses. A Tetraxim betegtájékoztatójában az szerepel a további hasonló oltások beadásának ellenjavallataként, ha az adott oltást követően (azaz nem kell bizonyítani, hogy annak következtében!) allergiás reakció jelentkezett. Ilyenkor további oltások nem adhatók! Az esemény bekövetkezett, a betegtájékoztató szerint sem oltható a fiunk, mégis, ezt külön szakorvosi javaslatban kellene leírni. Amit nem tesznek meg az orvosok, mert féltik az állásukat!
Az Egészségügyi Törvény 58.§-a és a Tisztiorvosi Szolgálat is olyan szakvélemény beszerzését írja tehát elő, ami fizikai képtelenség, mert ilyen vizsgálat és annak alapján kiadott szakvélemény nem létezik. A fiunk mégsem kap mentességet! Marci OKNE vizsgálati lapja 2013 nyara óta nincs befejezve, hiányzó adatokra utaló megjegyzés szerepel rajta, fiunk olthatósága nincs megállapítva!
Külföldön „túlélhetőbb” az oltási rendszer
Hogy gyermekeinket biztonságba helyezzük, életüket megmentsük, elhatároztuk, hogy külföldön folytatjuk az életünket. Bár mindkettőnknek van munkahelye, egész eddigi életünket feladjuk, és arra koncentrálunk, hogy megfelelő országba juthassunk, olyanba, ahol a gyerekeink élete számít, és nem vagyunk őket kötelesek mások érdekei miatt feláldozni! Több állásinterjún túl vagyunk már, és reméljük, sikerül megfelelő új hazára lelnünk!
Budapest, 2014 szeptember 14.
Hasonló cikkeink:
Darázsfészekbe nyúltam… – Egy édesanya kálváriája
Felelőtlen oltástagadó vagyok?
Egészségesebb egészségügyet! 4. – A biznisz árnyékában
Tweet