Talita

Keresztény női magazin

Miért tisztelem Máriát? 2. – „Égi Anya”a Szenthagyomány tükrében

napbaöltözött1
Az előző részt főleg protestáns barátaimnak szántam: azt próbáltam megmutatni, hogy az Újszövetség szövege alapján mennyire méltó a tiszteletre Mária, Isten anyja. Most a Szenthagyományra térünk át.

Megértem, ha a „sola Scriptura” elvét valló protestáns testvéreim innentől nem követik mondanivalómat: ez valóban nem az ő terepük. (Csak a humor kedvéért jegyzem meg, hogy a „csak a Szentírás” elv sincsen benne a Bibliában, az is „hagyomány”. Az viszont már nem humoros, hogy 400 év telt el addig, amíg meghatározták, hogy a sokféle lejegyzésből melyek az Újszövetség hiteles könyvei, és további 1000 év, amíg feltalálták a nyomtatást. Hogyan adták át Isten szavát, és hogyan terjedt ezalatt? Leginkább a szóbeli hagyomány továbbadásával.)

Aki ennél kíváncsibb vagy nyitottabb, annak megpróbálom bemutatni ( nem teológus szinten!), hogy a Máriával kapcsolatos tanítás ill. tisztelet milyen fejlődési fokozatokon ment keresztül, s hogy ezek nem ellentétesek a Bibliával. Igaz, szó szerint nem is olvashatók a Szentírásban!

Nem szeretném hosszan magyarázni, mi a Szenthagyomány, de röviden muszáj. A katolikus egyház Jézust tekinti a kinyilatkoztatás egyedüli forrásának, az ő tanítása azonban az apostolok és követőik által szóban és írásban továbbadott hagyományként jutott el hozzánk. A Szentlélek által sugalmazott, emberek által leírt hagyomány a Szentírás, a Szentlélek által megőrzött és emberek által továbbadott szóbeli hagyomány pedig a Szenthagyomány. A katolikusok és görögkeletiek, meg még jó néhány régi alapítású felekezet mindkettőt egyenértékű hitforrásnak tekinti. Egyiket sem lehet elválasztani a másiktól, egyiket sem lehet figyelmen kívül hagyni, mivel mindkettő Krisztus szavait és életpéldáját hordozza. Pál apostol írta Timóteusnak: „…őrizzétek szilárdan a hagyományokat, amelyeket akár élőszó, akár levelünk útján tanultatok!” (2Tessz 2,15). A katolikusok ragaszkodnak ahhoz – elkerülendő az egyéni értelmezéseket –, hogy mindkét forrást csak az egyházi tanítóhivatal (vagyis a püspökök testülete együttesen, a pápa vezetésével) értelmezheti helyesen. Ez nem azt jelenti, hogy én ne értelmezhetnék szabadon egy-egy bibliai textust, vagy hogy ne vonhatnék le abból egyéni következtetést – de az még nem lesz általános érvényű katolikus tanítás.

Most nézzük meg, hogy a nem protestáns felekezetek Mária-tiszteletére (az előző részben említetteken kívül) még milyen további gondolatok jellemzőek!

1. Mária szűz maradt Jézus születése alatt és után is, vagyis egész életében.
2. Mária az Egyház Anyja, az Új Éva, a Napbaöltözött Asszony
3. Mária a saját megfoganásától kezdve mentes az eredendő és a személyes bűnöktől. Magyarán teljesen bűntelen, képes kifejezéssel „makulátlan”, „szeplőtelen”.
4. Mária halála nem volt szokványos. Teste nem lett az enyészeté, hanem azonnal a feltámadt testek romlatlan állapotába jutott, más megfogalmazással Isten (Jézus) fölvette a mennyországba.
5. Közbenjárónk lehet Fia felé: Istenhez szóló imádságunkat megerősítő, Istenhez velünk együtt (és értünk) könyörgő.

A katolikus egyház a többi felekezethez hasonlóan vallja, hogy az üdvösséghez szükséges nyilvános kinyilatkoztatás az apostolok halálával lezárult. Ezt kell őrizni és hitelesen továbbadni. Vallja azonban azt is, hogy amint az apostolok is csak fokozatosan értették meg Jézus tanítását, az egyházra is jellemző egyfajta szellemi-lelki fejlődés, vagyis hogy az evangéliumnak egyre több burkoltan megfogalmazott igazsága válhat világossá. Az egyház hite tehát lassan, fokozatosan bontakozik ki és törekszik a teljesség (Jézus) megértése felé. E fejlődési út során új igazságokra lehet bukkanni, de csak olyanokra, amelyek burkolt formában benne vannak a jézusi-apostoli kinyilatkoztatásban. A kérdés az, hogy milyen formában vannak benne és milyen módon válnak fölismerhetővé egy későbbi korban.

A legkézenfekvőbb válasz erre: a logika! A Szentírásban ugyanis nincs tiltva, hogy az emberi eszünket, logikus gondolkodásunkat használjuk az evangélium megértésében – sőt, élni az eszünkkel egyenesen ajánlott, gondoljunk csak az okos szüzek esetére a példázatban! Kereshetünk tehát a kinyilatkoztatás igazságai között új összefüggést vagy következményt – és találunk is.

A fentebb felsorolt öt tiszteleti téma mind Mária anyaságából adódik, vagy azzal kapcsolatban van csak jelentősége. Ez biztosítja, hogy Mária jelentősége sosem nőhet Jézus fölé, sőt, nem is halványíthatja el azt. Mária kimagasló helyzetét az Egyházban (mint Krisztus testében) csak az adja, hogy anyasága révén különlegesen benső kapcsolatban van Jézussal.


1. Szűz egész életében

Jézus szűzi fogantatása azt jelzi, hogy a megváltás művében Isten a kezdeményező, és minden az ő adománya, az ember csak befogadja Isten művét. A szüzességnek a keresztény hagyományban nemcsak fizikai értelmezése van, hanem lelki-mentális állapotot, értékrendet is kifejez. Már Jézus és Pál apostol is ebben az értelemben ajánlja a Jézus-követőknek a szexuális élettől való tartózkodást: teljesebb odaadást tesz lehetővé Isten ügyének. (Mt 8,21; 10,37, 1Kor 7,7 25- stb.) S hogy miből gondoljuk, hogy Mária későbbi élete során is szűz maradt? Az Újszövetség nem ír ennek ellenkezőjéről. Aki már eleve, gyermeke foganásakor is „áthágta” a természeti törvényeket, miért kellene szülésével alárendelődnie a természeti törvényeknek? A Jézus „testvérei” kifejezés a bibliakutatók jelentős része szerint jelenthet általában rokont vagy unokatestvért is. Ez azért nagyon valószínű, mert tudjuk, hogy a kereszten Jézus Jánosra bízta édesanyját. Az ókori Izraelben az özvegyasszony jogilag és gyakorlatilag életképtelen volt egyedül, ezért ha nem volt fia, mindig a legközelebbi férfi rokonának kellett gondját viselnie. Ha másik fia is lett volna Máriának, Jézus nem Jánosra bízza őt. Ha viszont lánytestvérei lettek volna Jézusnak, akkor őket is Jánosra kellett volna bíznia. A korai keresztény emlékezet szerint Mária két évvel élte túl Fiát, és addig János házában lakott.

Az ókeresztény hagyományban annyira erős volt Mária teljes életre szóló szüzességének hite, hogy a „Szűz Mária” elnevezés bekerült a korai századokban formálódó mindkét (ún. apostoli és a nicea-konstantinápolyi) hitvallásba . Ha Mária csak a foganáskor lett volna szűz, utána már nem, mi értelme lett volna nevéhez tenni még jóval később is a „szűz” jelzőt?

andrejrubljov1410korulavarandosmaria

Andrej Rubljov: Istenanya, a Jel – különleges ikontípus, amely a várandós Máriát ábrázolja. (1410 k.)


2. Az Egyház Anyja, az Új Éva, a Napbaöltözött Asszony

Ezek a látszólag költői és túlzó elnevezések mind a Biblia szövegéből indulnak ki. „Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, ő a te fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, ő a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.” (Jn 19,25-27) Ezt a bensőséges végrendelkezést a korai egyház tagjai „magukra vették”: János azokat a tanítványokat képviselte, akik Jézus örökségét továbbvitték – mint maga az Egyház. A két szeretett személy egymásra bízása a későbbi századokban jelképessé vált: az Egyház szeretetébe fogadta Máriát, aki égi patrónája, gondviselője lett Fia közösségének. Mária anyasága a mintaképe annak, ahogyan az emberiségnek a hitben a Megváltót fogadnia kell(ene), szabad döntéssel és teljes hittel élni és terjeszteni kellene az evangéliumot, s Jézussal együtt kellene viselni a szenvedéseket is.

A Teremtéstörténetben, amikor az első emberpár éppen elkárhozott, már felvillant a megváltás ígérete is – ezt hívjuk proto- vagy ős-evangéliumnak. Az Úr ezt ígéri a kígyónak: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé, ő széttiporja a fejedet,te pedig a sarkát mardosod.” (Ter 3,15) Ezt a képet – a kígyó fejének széttiprását – az egyházatyák közül többen Máriára mint Éva leszármazottjára vonatkoztatták.
Ez az Új Éva-logika: Éva, az emberiség ősanyja Isten kérésével ellentétesen cselekedett, ezért bűnbe vitte az emberiséget – de Mária, az Új Éva jóváteszi őse hibáját, mert szabad akarattal igent mond Isten tervére. Ezt az Éva-Mária párhuzamot János Jelenéseinek Napbaöltözött Asszonya is megerősítette, akit már igen korán szintén Máriával azonosítottak, nem alaptalanul:

„Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. (…) A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszül, elnyelje fiát. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet. Elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték.” (Jel 12,1 és 4-5)

E látomásos képből szinte magától adódik, hogy a „majdan nemzeteket kormányzó fiú” anyját Máriával azonosítsuk. Az egyházatyák is osztották ezt a nézetet. Természetes logika alapján adódik az összevetése a Teremtés könyve és a Jelenések könyve kígyó és asszony-kettőseinek is. A felállás hasonló, a történet és a következmény viszont pont egymás ellentettje: Éva rossz döntése nyomán a Kísértő kerül fölénybe, a Jelenések Asszonya viszont a fiával együtt (!) nem hódol be a sárkánykígyóval megjelenített gonosznak.

Légből kapottnak tűnnek ezek a megfeleltetések, jelképes értelmezések? Létezik olyan típusú gondolkodás, amelytől ez a következtetési mód idegen. A logika szabályai és a történeti ismeretek fényében azonban nem hibásak, és az Újszövetség szövegeinek, szellemiségének se mondanak ellent.


3. Szeplőtelenül fogant

Az üdvösség történetében egyetlen olyan esetet tart számon az egyháztörténelem, amikor Isten már élete első pillanatától mentessé tett egy embert az áteredő bűntől: Mária fogantatását. Mire alapozza ezt a katolikus és még több régi alapítású egyház? Mária Theotokosz (azaz Istent szülő) mivoltára, amelynek dogmáját az evangéliumok szövegével szinkronban, 431-ben, az efezusi zsinaton mondták ki.

Mária, a tizenéves lány nem lett volna képes teljesíteni üdvtörténeti feladatát Isten segítsége és kegyelmi kiváltságai nélkül, amelyeket anyasága jogcímén kapott Istentől. Mária – akit az újszövetségi iratok többször is, hangsúlyozottan kegyelemmel teljesnek és boldognak neveznek – adományai már egészen korai időktől szerepelnek az egyházi íróknál, olyan megfogalmazásokkal, hogy testben és lélekben egészen szent volt, s ha születése természetes volt is, de kegyelem kísérte, meg hogy „egészen megtisztult, mielőtt Fiát fogadta”, és hogy nem lehetett semmilyen mértékben a Sátán hatalma alatt az, akire Isten a Fiát rábízta. Ez az eszmekör a keleti kereszténységben sokkal hamarabb gyökeret vert, nyugaton legalább 1200 éven át formálódott, forrongott. Sok kimagasló teológus vallotta Mária bűn nélküliségét, sok kiváló teológus viszont nem ment el idáig, félve attól, hogy Mária kimagasló tisztelete háttérbe szoríthatja a Megváltó imádatát. Egy ferences teológustól, Duns Scotus-tól származik az “előre-megváltás” fogalma, ami jól kifejezi, hogyan lehetett Mária már léte első percétől kezdve mentes az áteredő bűntől: Krisztus megváltása az ő esetében már előre megnyilvánult rajta.

Végül az egyház hitében és gyakorlatában ez a felfogás nyert nagyobb teret, a pápa pedig csak olyan tételt hirdet ki dogmaként, amely már egészen átment az egyház hitbeli tudatába. Amikor 1854-ben IX. Piusz pápa kimondta ezt a dogmát, nem találkozott számottevő tiltakozással, sokan és örömmel üdvözölték a régi-új tantételt. A hangsúly azonban nem az elfogadottságon volt, hanem hogy a tétel logikai összhangban van az evangéliumokkal.

Mária szeplőtelen fogantatásának logikáját a következőképpen tudnám felvázolni: Isten őt választotta ki Fia anyjának, ezért joggal feltételezhetjük, hogy már fogantatása pillanatában a Megváltó anyja szerepére lett kiválasztva (hiszen nem saját érdemeinek köszönheti ezt); akkor alkalmassá is tette erre a feladatra – amiből nyilvánvalóan következik, hogy kiemelten kell érvényesülnie személyén a megváltottságnak és az üdvözültségnek. Ebben az esetben viszont mentesnek kell lennie az eredendő és az elkövethető bűnöktől – és mentesnek kell lennie az eredendő bűn következményeitől is, úgy mint fájdalommal szülés és az a fajta testi halál, amin az átlagembereknek át kell esniük. De ez már átvezet a következő témánkhoz.

A 3. (befejező) részben Mária mennybevételét és közbenjárói szerepét mutatom majd be, és remélem, kitérhetek a jelenésekre, magánkinyilatkoztatásokra és egyéb különös jelenségekre is.

 

Kölnei Lívia

Első rész: Ami a Bibliából kiderül

Harmadik rész: Korona, köpeny és a jelenések


Nyitókép: Napbaöltözött Asszony (német, 15. sz.)

Második kép

Máriával kapcsolatos írásainkból:

Nem veszíthetlek el!

Mária evangélikus is!

Üdvöz légy, Krisztus szent Anyja!

Jézus születésének képei

December 8. – A Szeplőtelen Fogantatás ünnepe


Hozzászólások

  • Nádas Mária szerint:

    Én azt olvastam vagy hallottam (katolikus tanításban), hogy a Ter-ben a kigyó fejét taposó ő hímnemű névmás, tehát nem az asszony, hanem az ivadék lesz a gonoszt taposó. Jól emlékszeM?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162