„A haza az a hely, ahol az ember hasznosan tud szenvedni” – Darvas Iván, ’56, megtorlás
Darvas Iván, a második világháború utáni magyar színészet egyik ikonja sem kerülhette el a megtorlást az ’56-os forradalom alatti cselekedeteiért.
Édesanyja orosz volt, édesapja magyar. 1925-ben született Darvas Szilárd néven az akkori Csehszlovákiában: Beján, egy Szent-Iványi kastélyban – apja a ház urának titkára volt. Majd 1926-tól Prágában élt a család, a fiú ott járt német iskolába, így az otthon használt magyar s az édesanyja révén beszélt orosz mellett megtanult németül – és természetesen csehül is. Mint a könnyed és – gyakran – könnyelmű emberek, könnyen tanult nyelveket, angolul is kiválóan tudott.
Csehszlovákia lerohanása idején, 1939-ben Magyarországra költöztek. Darvas Szilárd színésznek készült, elkezdte a színiiskolát, tanárai azonban egy év után alkalmatlannak tartották, és emiatt eltanácsolták. A fiút nem lehetett eltántorítani, újra jelentkezett az iskolába, felvették, ekkor azonban közbeszólt a háború. Darvas Iván sokszínű életéhez az is hozzátartozik, hogy orosz tudása miatt még tolmácskodott is orosz csapatoknak. A beköszöntő békében újra nekiveselkedett a színiakadémiának, azonban Várkonyi Zoltán kikérte őt egy készülő darab próbáira, a férfi főszerepre. A női főszereplő Tolnay Klári volt. A két őstehetség szinte azonnal egymásba szeretett, és ebben nem volt akadály az sem, hogy Tolnay 30 éves volt ekkor, kilenc évvel idősebb Darvasnál. A színésznő egy időskori interjújában is beszélt első találkozásukról, „olyan volt, mint egy agár” – mondta Darvasról, még mindig áhítattal. Összeházasodtak, a szenvedély mellett a közös hivatás is összekötötte őket. Az Iván nevet ekkoriban vette fel a színész.
Az ötvenes években sok jó szerep megtalálta, s a filmek által sokan megismerhették. Ezek közül elsöprő siker volt az 1954-es Liliomfi, amelyben Krencsey Marianne volt a partnere.
Miért is lett annyira népszerű, mi volt benne annyira vonzó? Szép férfi volt, vékony, magas, nyúlánk, jóképű. Rendkívül jó hangja volt, hibátlanul beszélt – ez akkoriban a színészet kötelező feltétele volt. Volt benne valami az örök fiatalságból, még egészen idős korában is. Öntörvényű volt, ellenőrizhetetlen, fanyar humorú, örökké viccre kész. Ma érzünk benne némi modorosság, de akkoriban, amikor a színészek a negyvenes évek során éppen csak levetették azt a színpadias, természetellenes stílust, ami jellemezte őket, Darvas játéka szinte kirívóan természetesnek számított. És persze megvolt a maga karizmája – akik a közelében voltak, azok a hatása alá kerültek, egészen utolsó szerepeiig.
1955-ben bátyját államellenes tevékenységért és kémkedésért 10 évre elítélték, börtönbe került. Darvas a 15. rendbeli vádlott volt a perben, mivel nem tett eleget feljelentési kötelezettségének. Egy évet kapott, amit három évre felfüggesztettek.
1956 őszén a színházakban is megalakultak a forradalmi szervezetek, így a Madách Színházban is, ahol Darvas Iván a színtársulathoz tartozott. Ő is tagja volt a Madách forradalmi bizottságának, amely javasolta a Színművészek Ideiglenes Nemzeti Bizottságának, hogy addig sztrájkoljanak, amíg a szovjet csapatok el nem hagyják az országot, illetve amíg az ÁVH-t fel nem oszlatják.
Emellett volt Darvasnak egy magántermészetű akciója is: Bátyja a Kozma utcai börtönben volt még a forradalom napjaiban is, és ő közbenjárt a Legfőbb Ügyészség Forradalmi Bizottságánál, hogy az ebben a börtönben ülő politikai foglyokat, mintegy 140 embert, köztük a bátyját is szabadon bocsássák. Ezt az akciót személyesen vitte végig.
1957 tavaszán letartóztatták, és májusban „a Magyar Népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel” vádjával – beleszámítva a felfüggesztett egy évet is – három évre ítélték. Végül 22 hónapot ült, 1959. április 4-én szabadult.
„– A bátyám hamarosan el is utazott Magyarországról.
– Elutazott? Mikor?
– Ez november 4-e után volt. Egy autón ment el Szombathelyig, aztán ott átlépett a határon. Abban az autóban volt egy hely, amit nekem tartott fenn a testvérem. És én azt mondtam neki, hogy te, én nem megyek, én itt maradok. Azt mondta: ugyanabba a cellába fogsz kerülni, amelyikből én kijöttem. Ez persze költői túlzás volt. Jártam abban a cellában, csakugyan jártam, de nem abba, hanem egy másikba kerültem. Ő az úgynevezett mérnökirodán dolgozott, a gyűjtő bal csillagában, én pedig később – börtönkarrierem delelőjén – mint könyvtáros, nagyon-nagyon sok kellemes órát töltöttem abban a bizonyos mérnökirodában, amelyről a bátyám precízen megjósolta: néhány évig ott lesz a tartózkodási helyem. Nos, amikor azt mondta, hogy menjek vele, és én ösztönösen megéreztem, hogy ez döntő fordulat lesz az életemben, és úgy döntöttem: itt maradok, akkor tudtam, hogy ennek milyen következményeivel kell számolnom. A későbbiek ezt teljes mértékben igazolták.”(Mester Ákos interjújából)
Szabadulása után hiába szeretett volna újra színészként dolgozni, ezt nem engedték neki, sőt, többször azt közölték vele, hogy soha többé nem lehet színész. Magánéletében is változás történt: miután kijött a börtönből, elváltak Tolnay Klárival – házasságuk már a forradalom idejére megromlott, de miután Darvas börtönbe került, a válással vártak a szabadulásáig. Tolnay Klári egy interjújában azt mondta erről: az ember nem válik el valakitől, aki börtönben van.
Darvas Iván segédmunkás volt az Astoriánál, a metróépítkezésnél, egy műanyag-fröccsöntő üzemben dolgozott a Damjanich utcában. Ám hiába mellőzött színész, továbbra is jóképű és izgalmas férfi: második felesége Házy Erzsébet volt, az Operaház énekesnője, a kor egyik legnépszerűbb színésznője.
Végül –Aczél György hatalmának köszönhetően – 1963-ban a miskolci színházban léphetett újra színpadra, majd 1964-ben Budapesten dolgozik, először a József Attila Színházban, majd Várkonyi Zoltán mellett a Vígszínházban, akit mindenkinél jobban tisztelt, s akinek felfedezését is köszönhette.
Legismertebb színházi szerepe Gogol „Egy őrült naplója” című művének főhőse, Popriscsin alakjának megformálása, a darabot tíz évig játszották. Darvas többször úgy nyilatkozott, hogy nem sajnálja a börtönt, fontos számára mindaz, ami ott történt, s így találhatta meg például Makk Károly „Szerelem” című filmje is, amelyben – bár epizódszerepe van – döbbenetes hitelességgel alakítja a börtönből éppen szabadult férjet. A film elnyerte a Cannes-i Filmfesztiválon a Zsűri Nagydíját. Darvas Iván és Törőcsik Mari különdíjat kapott.
„– Lehet, hogy tréfásan fejeztem ki magam, de nagyon komolyan gondoltam. Mert nem lehet förtelmesebb és szörnyűbb dolog, mint ártatlanul ülni börtönben. Az valami ijesztő és meddő dolog lehet, azt hiszem. Én nem tartozom ezek közé. Az én szűk két évemet – mert hisz csak 22 hónap volt, amit bent töltöttem – nem tartom és akkor sem tartottam meddőnek. Sűrű és hasznos két évnek bizonyult. (…) Azt hiszem, hogy a haza az a hely, ahol az ember hasznosan tud szenvedni. Amikor a szenvedés hasznára válik, amikor föl tud rá valamit építeni, az a haza. Ha ez bárhol másutt történt volna meg velem, nem tudtam volna levonni belőle konzekvenciát, nem tudtam volna erre ráépíteni semmit, hanem elveszítettem volna két évet. Én így nyertem két évet, méghozzá az életemben meghatározó két évet.” (Mester Ákos interjújából)
47 éves volt, amikor újra megházasodott, Motorcza Irén fotóssal végre kiegyensúlyozott, mély, elkötelezett, felelősségteljes kapcsolatot tudott kialakítani, két gyermekük született – amit Darvas élete megkoronázásának nevezett.
A rendszerváltás idején politikai-közéleti szerepet is vállalt. A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapító tagja, SZDSZ-es országgyűlési képviselő volt 1990-1994 között. 10 nappal 82. születésnapja előtt halt meg 2007-ben.
A már említett filmek mellett nagyszerű alakításai voltak pl. a „Hideg napok”, „A tizedes meg a többiek”, a „Bakaruhában” című filmekben, illetve Várkonyi Zoltán kosztümös Jókai-feldolgozásaiban, mint az “Egy magyar nábob”, “Kárpáthy Zoltán”.
Első kép (Liliomfi, Krencsey Mariannéval). Második kép (Tolnay Klárival). Harmadik kép (A Liliomfi forgatásán Makk Károllyal és Krencsey Mariannéval). Negyedik kép (Szerelem, Törőcsik Marival). Ötödik kép (Gogol: Egy őrölt naplója, Popriscsin szerepében)
Cikkek színészekről, filmekről, színházról:
Anya, a dolgozó nő 9. – Nagy-Kálózy Eszter
Saul mosolya – Amiért öröm az Oscar-díj
Járjunk keresztutat filmekkel!
A felszabadítás színháza – Vidnyánszkyról
Tweet