Nagypéntek csendje
Csend van. A bűn csendje. Az árulás csendje. A tagadás csendje. A halál csendje. A reményvesztettség csendje. Tovább...
Csend van. A bűn csendje. Az árulás csendje. A tagadás csendje. A halál csendje. A reményvesztettség csendje. Tovább...
“Kétezer évnek előtte élt ezen a földön egy ismerősöm, milyen világokat összekapcsoló gondolat! Az akkori emberekből és az utánok valókból is por lett, a porból fű lett, a fűből tudja Isten, mi lett, de ő, az én ismerősöm, mindig élt, mindig volt és mindig lesz.” Igen, a Jézus elé térdepelt le a pap. A Jézushoz […] Tovább...
Gábor, kedves ismerősünk, akitől ezt az írást kaptuk, tíz éve házas és három fiú apukája. Feleségével együtt 2011-ben, fiatal házasokként meséltek nekünk különleges egymásra találásukról. Az ő gondolataival köszöntjük a házasság hetét. Tovább...
Isten felénk fordított arca ad világosságot nekünk, teremt bennünk igazi életet. Tovább...
A képen anyai dédszüleim láthatók. 100 éve, 1918. november 11-én ért véget az első világháború. Tovább...
Nincs összeköttetés, tudom. A föld és a mennyország túl nagy távolság, a hangok nem érnek el odáig, csak a gondolatok. A telefonkönyveket rendezve találtam meg a 2004-es mobilszámodat. Tovább...
“Ugyan minek örüljek?” – hallani sokszor a megkeseredett mondatot. “Te meg minek örülsz?” – kérdezték gyerekkoromban, ha valamin túl nagyot mosolyogtam. És tényleg: minek lehet ma örülni? Az itt a kérdés. – Mátyás Imre írása. Tovább...